"Az ördög, mint
ordító oroszlán
jár körül, és
keresi, hogy kit
nyelhetne el"
A rosszal, a
bennünket zavaró
dolgokkal
szemben három
választási
lehetőségünk
van.
1.
Megfutamodni a
problémák elől:
A gonosz
szeretne
megijeszteni,
félelemmel
eltölteni, hogy
vagy pánikba
esve, sikoltozva
elmeneküljünk,
vagy csendes,
nyugodt
vonulással
kikerüljük,
tovább álljunk a
nehézségek, a
gondok elől.
Ezért van olyan
sok válás, lógás
az órákról,
külföldre
emigrálás. Ki ne
érezte volna,
hogy talán
külföldön
zöldebb a
pázsit, és
egyszerűbb az
élet, jó lenne
tovább állni,
hagyni a munkát
másra. Isten
ajándékairól, a
barátainkról, a
családunkról,
népünkről nem
szabad
lemondani. Mi
leszünk
szegényebbek, és
nem szabad
testvéreinket,
világunkat a
gonosz
prédájának
hagyni, nem
erősebb ő
nálunk.
2. A
második
magatartásforma:
Rezignáltan
magunkba
roskadhatunk,
keserűséggel
megállapíthatjuk,
hogy mindig is
ilyen volt a
világ, hogy nem
lehet, nem
érdemes küzdeni,
mert kicsik,
gyengék vagyunk,
és jobb a magunk
kis elefántcsont
tornyaiban saját
önző kis
pecsenyéinket
sütögetni, mint
konfrontálódni a
rosszal. Persze
ugyanaz, ha az
önpusztítás
különféle -
gyorsabb, vagy
lassúbb -
eszközeivel
magunk ellen
fordulunk, és az
italhoz, vagy a
pénzen vett
gyönyör más
eszközeihez
nyúlunk. Mikor
leégett a
szovátai házunk
építés közben,
nem tudtam
magamnak sem
megmagyarázni,
hogy ez miért
kellett így
történjen. Egy
dolgot tudtam: a
gonosz azt
szeretné, hogy
dobjam be a
törülközőt, hogy
adjam fel a
harcot, húzzam
meg magamat a
magam kis
egérlyukában.
Nem, ezt az
örömet én nem
adom meg neki!
3.
Eltakarítjuk a
szemetet,
és otthonossá
tesszük a
világunkat. Itt
is három irányba
indulhatunk el,
és figyelnünk
kell, mert itt
is csapdák
sorakoznak.
- Nyílt
rohammal
szembemehetünk a
rosszal, a
bennünket
zavaró, nekünk
fájdalmat okozó
dolgokkal,
személyekkel,
pusztuljon a
férges. Úgy
gondolom, hogy
ez is nagyon
tetszene a
gonosz léleknek,
akinek nincs
keze, aki azt
szeretné, hogy
mi adjuk neki a
kezünket,
szánkat,
lábunkat, hogy
általunk ártson,
pusztítson,
törjön, zúzzon.
Az embertársam
nekem testvérem,
én nem
elpusztítani
akarom öt, hanem
felszabadítani a
szeretetre, hogy
ő is
megtapasztalja,
hogy milyen édes
és gyönyörűséges
Isten szabad
gyermekeinek
szeretetben élni
és alkotni.
Nekünk nem
szétvernünk kell
a családjainkat,
az
osztályközösséget,
nemzetünket,
népünket, hanem
a szeretet, az
élet otthonaivá
tenni azt.
-
Passzív
ellenállás:
Nem tolom az
ellenségem
szekerét, nem
főzök a
férjemnek, nem
tanulok az
iskolában, nem
fizetek adót,
elszabotálom
mindazt, amit
tőlem kérnek.
Úgy gondolom,
hogy a pusztítás
urának ez is
nagyon tetszene.
Végül is, ha a
családod,
közösséged,
nemzeted
anarchiába
süllyed,
anyagilag
összeomlik -
akkor is győzött
a gonosz.
- A
szeretet
forradalma:
Jézus ezen az
úton járt.
Kitárt karral,
védtelenül
eljött közénk
karácsony
éjjelén, hogy
átölelje nem
csak a
családját, hanem
a borgőzös
pásztorokat, de
a napkeleti
bölcseket is. És
biztos, hogy
ugyanolyan
szeretettel
ölelte volna át
Heródest is, ha
az gyilkos
szándékkal nem a
katonáit küldte
volna, hanem
szeretettel maga
ment volna a
jászolhoz.
Ha
elhatalmasodik a
gonosz ott ahol
élünk, akkor egy
lehetőségünk
van: szívünk
minden
melegével,
erejével, a
lehető legjobb
szándékkal
szeressünk, s
tegyünk jót
mindenkivel.
Mert a sötétség,
a rossz nem
valami, hanem a
fény, a szeretet
hiánya. Ha fényt
gyújtunk, még ha
parányi kis
lángocska is, az
már oszlatja a
sötétet. A másik
szabad akaratát
jóságom nem
tudja felülírni,
de a fényben
neki is könnyebb
lesz megtalálni
a helyes
döntést, az
utat, mely őt is
az életre
vezeti. Hiszem,
hogy az Isten
teremtette ember
jó, és szeretne
mindenki nagyra
nőni, virágot
hozni, igaz
gyümölcsöt
teremni, jóságos
fényemnél talán
meglát engem is,
bennem a
testvért, és nem
ront nekem.
Csaba t. |